Információk Programok
Logó
Kiállítások
Hírek Információk Kiállítások Programok Muzeumpedagógia A múzeum Gyüjtemények

Madok Szolgáltatások Múzeumi bolt Kapcsolatok Támogatóink Közérdekű adatok
 
Magyar nyelv Angol nyelv


Identitás emlékbe


Mit sűrítenek, mit fejeznek ki a tárgyak? Miként mutatjuk meg és olvassuk őket? Milyen eszközökkel teremtünk kapcsolatot egy tárgy múzeumi léte és egykori használati kontextusa között? És miért jó megfejteni egy tárgyat? Nagy kérdések. Mégis sokféle "jó" válasz adható. Nézzünk most egyet!



A piros, barna, sárga és fehér grafikával nyomtatott dobozról az is meg tudja állapítani, mit tartalmaz, aki nem olvas héberül. A kávészemekre ültetett, gőzölgő friss kávéval teli bögre egyértelműen utal a doboz tartalmára. A márkanév és a minőség leolvasásához viszont már elengedhetetlen a hébertudás. "A henger palástján három piros mezőben a termék márkajelezése: "elit"; és megnevezése: "granulált instant kávé"; valamint az összetevők és a kósersági tanúsítvány szerepel" - írja Toronyi Zsuzsanna, a doboz egykori tulajdonosa. A kis kanna fenekén kopott árcédula: 6,50 sékel; és a fogyaszthatóság dátuma: 2001. december. Töltőtömeg: ötven gramm. Lényegében ennyi a tárgy. Nézéssel és olvasással. Ja, és csörög benne valami.

A folyatáshoz már szükséges a vásárló hangja: "A kilencvenes években a zsidó fiatalok egy számottevő része "alijázott", azaz hivatalosan is Izraelbe települt, felvette az állampolgárságot, egyetemre járt, letöltötte a kötelező katonai szolgálatot. Egy részük tényleg izraelivé vált, de sokan visszajöttek, hogy innen oda, onnan ide sóvárogjanak, és amint a régi vicc találóan megfogalmazta: kizárólag útközben érezzék jól magukat. Az Elit kávé fogalom volt az Izraelbe látogató fiatalok körében, és nem véletlenül. Íze a gyerekkori Maci kávénkra emlékeztet, Izraelben is felidézve az iskolai menzák és a csillebérci nyaralások emlékét. Magyarországon viszont a doboza értékelődött fel: héber betűivel, kóserságát tanúsító pecsétjével nagyon is izraeli és zsidó. Így amellett, hogy roppant praktikus kis fémdoboz, birtoklása identitáskellékké vált." Tehát vegyük a fogyasztói kultúra egy termékét, amelynek tartós alumínium csomagolása van, így roppant praktikus és hasznos kis tárolóvá válhat, majd töltsük újra: utazással, haza utáni vággyal, vívódással és emlékezéssel. A tartós forma mellett így jelenik meg tudás, érzés és tapasztalat: a kávé ízéről, Izrael illatáról, az utazás viszontagságairól, az áttelepüléssel járó lehetőségek és kétségek közti vívódásról. Így válik egy héber betűs üres fémdobozból identitáskellék. Annak, akinek ez jelent bármit is. De miért ne jelenthetne?



Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává: 1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor - ami ma múzeum és emlékhely egyben. Az egyhangúlag elfogadott határozat rögzítette, hogy a tagállamok kötelessége megemlékezni a közel hatmillió, többségében zsidó áldozatról, de ugyanez a határozat kifejezte szolidaritását a cigány és a homoszexuális áldozatokkal is. És ajánlatokat is megfogalmaz az emlékezés megvalósítására: például kutatási és oktatási programok indítására, dialógusra és vitára, amely annak biztosítéka, hogy ehhez hasonló népirtás ne ismétlődhessen meg a történelemben. A határozat továbbá elutasítja a holokauszttagadást, elítéli a vallási és etnikai diszkriminációt és erőszakot.

Január 27. Magyarországon is a Holokauszt Emléknapja. Egy múzeumnak pedig kötelessége, hogy ezt komolyan vegye. Hogy akár egyetlen mai tárgy közel nézetével világítson rá a hétköznapok, az érzések, a félelmek és a vágyak roppant bonyolult világára. Hogy soha nem elég egy pillantás ahhoz, hogy a lényegig jussunk. Hogy nemcsak hasznos, hanem érdemes meghallgatni azokat, akiknek tapasztalatai vannak. Ha nem is a holokausztról, hanem a törékeny identitásról. "Az én kávém már rég kifogyott, ma izraeli utakról megmaradt aprópénzek (sékel) vannak benne, amik jól jönnek majd a legközelebbi látogatáskor: például elég lesz egy kávéra a Ben Gurion repülőtéren. A konyhapolcon áll, egyértelmű identitásjelző tárgy - látogatóimnak így nem is kell elmenni a hűtőmágnesekig, hogy felismerjék és megfejtsék identitásom egy talán kissé titokban tartott részét." Hogy ne kelljen titokban tartani az identitás egyetlen részét sem.

Kávésdoboz
Festett alumínium
Gyártás helye: Izrael (?)
Használat ideje: 2001-től
Ajándékozó: Toronyi Zsuzsanna, 2011
7,5x7,5x7,5 cm
fotó: Sarnyai Krisztina
szöveg: Frazon Zsófia




















The wildest dreams of men have come true, Buy Viagra online and you will see that this remedy works.
 
A Néprajzi Múzeum fenntartója:

Emberi Erőforrások Minisztériuma
 

copyright információk webmester impresszum